Amikor elhatároztam, hogy elkezdem ezt a blogot írni  a legfőbb oka az volt, hogy kiváncsi voltam milyen is az. Aztán eszembe jutott, hogy a Blog.hu főoldalára is ajánlom majd pár cikkemet (ha belejövök, mert egyelőre hibahegyeket halmozok) és hátha szerzek pár új rajongót is a sportnak. Arra viszont nem is gondoltam, hogy bizonyos kényes témákban akár objektívebb is lehet mint a nagy portálok, lévén nekem ez csak hobbi, pénzem valószínűleg sosem lesz belőle. Ráadásul nem is vagyok közismert így talán Toto legfőbb dolga sem az lesz, hogy engem gyilkolásszon ha őszinte véleményt írok a gálájáról. Nem szándékom ugyan senkit megbántani, mert igyekezet volt, de a vélemény attól még vélemény.

Tehát a móri SlimTrax gála. Az első egy-másfél óra amatőr boksszal telt, hol jobb hol rosszabb meccseket láttunk, utána volt egy karate törésbemutató és utána következtek a profi meccsek. Az előző kettőhöz csak két szubjektív véleményt mondanék és előre elnézést kérek, de a nevekkel bajban leszek.

Előszöris amatőrben láttunk egy bemutató meccset két ifjú harcos között és bár elég egyoldalú verés volt, de a nyertes nevét nagyon szeretném megtudni. Valamilyen Barna azt tudom és az ellenfél talán Tibor volt. Sajnos a meccs elején nem figyeltem a végén pedig csak keresztnevek hangzottak el..

A karatebemutatóval annyi gondom volt, hogy ha a sárgaöves karateka lány el tud törni egy deszkákat (többször egyeket), akkor a mestertől se fogom hanyatt dobni magam amikor eltör kettőket.  Meg akkor sem amikor két sempai egymás nyakában fog meg két ilyen deszkát és egy olyan erejű rúgás kettétöri azt, ami nem viszi el a felső sempai kinyújtott kezét. Mindegy, tulajdonképpen az esések és törések sikerültek, nekem meg végülis nem kéne annyit kötözködni...

Utána szünet és következtek a profi meccsek.

Az első páros Kiss Ferenc és Toldi Miklós volt (cirkálósúly). Talán jobb lenne semmit nem írni, még jobb ha nem is lennének ilyen párosítások. A körülbelül középsúlyba való Toldi Miklós eleve fáslival a lábán jött ki a meccsre és bár nem emlékszem pontosan hogy hány menetig bírta (1-3), de bunyóról szó sem volt. Verésről annál inkább. Érdekesség, hogy Toldi Petrányival is volt egy ringben mégpedig nehézsúlyúként.

A következő Sándorfi Lívia meccse volt Jarka Blahovával, könnyűsúlyban. Egy 'apró' gixer volt csupán, hogy nem volt 8unciás kesztyű, ami ügyebár előírás váltósúly alatt. Szegény Kovács Attilát hívták fel egy nagyon kínos 'villáminterjúra'. Attila alapvetően jól kezelte a szitut, de Toto arcát megnéztem volna, amikor a most alakult Pro-Boxal kapcsolatban elmondta, hogy így mégis lesz boksz Magyarországon... :)
Ami a meccset illeti: Hát csinos lányzó a Lívia, de a jobbkezét nagyon kéne még fejleszteni. A bal még egész efektív volt, de amikor a jobb nagy néha megindult akkor óráknak tűnt mire ütés lett belőle. Szóval nem bántásból mondom, de csinosabb volt mint amilyen ügyes. Szerencsére az ellenfél nem tudott mit kezdeni a hosszú karokkal.

Persze a lényeg majd ezután jön, de sajnos most rohannom kell Vácra a Hanshi-kupára. Este vagy holnap folytatom, addig is szép hétvégét mind a három olvasómnak! :)