Erik Morales. Aki követi valamennyire is a profi ökölvívás világát az pontosan tudja, hogy mit jelent ez a név. A kérlelhetetlen mexikói bunyó egy tökéletes képviselője. Az évekig legyőzhetetlennek hitt 'El Terrible' nem véletlenül verte végig három súlycsoport teljes elitjét. Erik gyors, technikás, erős és jó az ütésállósága félelemetesen nagy szíve van a harchoz. Mit harchoz, háborúhoz! Ki tudná elfelejteni az ütéstengert amit gyűlölt honfitársával, a szintén zseniális Marco Antonio Barrerával vittek véghez? Szakadatlan háború tizenkétszer három percben. Persze lehetne még sorolni de minek. A ma még mindig csak 30 éves Morales már most bebiztosította a helyét a boksz halhatatlanjai között.

Sokan azt mondják Morales megöregedett. Egyetértek, annyiban mindenképp, hogy ami most Szombaton történt soha nem történhetett volna meg a 2-3 évvel ezelőtti Szörnyű Erikkel. De nem ő tehetett arról, ami végül elkerülhetetlennek bizonyult. Egy másik fantasztikus harcos volt az oka, aki nem csak megőrizte régi erejét, gyorsaságát és félelmetes ütőerejét, de még technikailag is rengeteget fejlődött. Mi is történt valójában? Jött egy kis filippinó és elsöpörte El Terrible Moralest mintha soha a lábán sem állt volna. Ez persze előfordulhatott fél éve is és előfordulhatott volna három éve is. Ami nem fordulhatott volna elő az az, hogy Erik feladta a mérkőzést. Másodpercek lettek volna hátra egy egyperces pihenőig, de amikor a mexikói földrekerült és a bíró elkezdett rászámolni, tisztán látszott, hogy Erik magánál van, tisztában van a helyzettel és nem akar küzdeni. Még kinézett ugyan az edzőjére hogy mit tegyen, de már tudta hogy ma este nincs értelme küzdeni.

Úgy érzem viszont, hogy ez a csata is be fog vonulni a boksztörténelem nagyjai közé. Összesen tizenkét perc volt, de a feszültség, a kemény pofonok és a lelki dráma szavakban kifejezhetetlen. Aki látta a két harcos trilógiájának első két fejezetét az meg pláne átérzi Morales utolsó pillantásának súlyát. A kis filippinó akit tavaly márciusban még kipontozott és akitől idén januárban az első idő előtti vereségét szenvedte egy fordulatos és izgalmas csata végén, az a kis filippinó ma még nála is sokkal keményebb. Erik pontosan tudta, hogy ma este nem állíthatja meg Manny Pacquiaot és nincs értelme folytatni.

Hogy visszavonul-e? Nem tudom. Fiatal még és ahogy mondják, a legjobbtól nem szégyen kikapni. A nagypehelysúly ma különben is egy külön kategória, nincs még egy ilyen erős súlycsoport. Erik valószínűleg különben is jobb lenne könnyűsúlyban ahol nem kéne így megkínozni magát a súly miatt, talán ott még egy világbajnoki cím is kijutna neki. Tudom, hogy Zahir Raheem ellen akkoriban rosszul járt. De ez nem jelent semmit, Raheem ellen csak veszíthetett, a súlycsoport verekedőinek viszont nagyon is feladhatja a leckét a mexikói, már ha érez még magában erőt és bizonyítási vágyat.