Diego Corrales alias Chico tegnap éjjel meghalt motorbalesetben. A bokszrajongók többsége csak az enyémhez hasonló címmel találkozott amikor a hírt olvasta és sokan talán úgy gondolták először, - ahogy én is, - hogy a betonfejű amerikai-mexikói a boksz áldozata lett. Gondolhatták, gondolhattuk mert Chico nem a csillogó technikájáról, hanem a kérlelhetetlen és félelmet nem ismerő hirigelésről volt híres. Meg persze arról, hogy borzasztó bombákat állt ki sajnos immár befejezett, de rövid pályafutása során.

Három dolgot emelnék ki ennek a fantasztikus harcosnak az életéből:
Előszöris ő volt a főszereplője a XXI. század eddigi leglátványosabb bokszmeccsének (egyben természetesen 2005 legjobb meccse minden lap szerint). Az ellenfele a mexikói Castillo volt és a meccs előtt mindenki arra számított, hogy a colos Corrales távolról próbálja kibokszolni az ellenfelét, de Chicot nem olyan fából faragták. Odaállt verekedni. Bár gyengébb volt az ellenfelénél, de a vére űzte előre. Azon a meccsen kétszer táncolt vissza a vereség torkából úgy, hogy kiköpte a foggumit hogy időt nyerjen, majd egy jólirányzott pofonnal megrendítette az ellenfelét, aztán addig pofozta az ellenfelét amíg a bíró be nem szüntette a mérkőzést. Tudom, erre mindenki emlékszik, szerintem azok is fognak aki ma látták először a jelenetet vagy talán csak két vagy húsz év múlva fogják.

A visszavágó természetesen az évszázad eddigi legjobban várt visszavágója volt és bár a bokszban is igaz, hogy a második rész ritkán vetekszik az elsővel, ettől még jó meccsre volt kilátás. A mérkőzés napján aztán megdöbbent a bokszvilág, amikor Castillo bő két kilóval nehezebb volt a súlyhatárnál. Corrales volt a bajnok, visszautasíthatta volna a meccset, de erre mit mondott? Azt, hogy márpedig ő nem lesz tiszteletlen a bokszsporttal szemben, amit ő annyira szeret és kiállt Castillo ellen, hogy aztán a mexikói 3 parázs menet alatt összetörje kisebb ellenfelét. Aki azt hiszi, Coralles ez elvette a kedvét valamitől az téved, Corrales harmadszor is odaállt volna Castillo elé ha az nem nehezebb nála immár 2 súlycsoporttal. Odaállt volna harmadszor is, mert ő volt minden idők egyik legmexikóiabb amerikai öklözője. Ja, és ha még nem mondtam volna: 29 éves volt.

A harmadik ami jellemzi Chicot az az, hogy Tysonnal, Ibeabuchival és ki tudja még hány bokszolóval szemben (és leginkább Hopkins mellett), ő a boksz egyik nagy pozitív példája volt és lesz is örökre. A törékeny de aggresszív gyereket majd kamaszt ez a gyönyörű sport tette elsősorban sport és úriemberré, másodsorban igazán gazdaggá, ha tetszik, az amerikai álom megvalósítójává.

Nyugodj békében Chico!




PS: Bocsánat a sok hibáért. Rég írtam meg ez most a személyes blogomból egy átirat... Viszlát Chico!