Találtam egy nagyon jó cikket ami egy ilyen szubjektív kis tákolmányba mint ez a blog, pont beillik, lehet rajta vitatkozni. Monte Cox szedte össze az EastSideBoxing.com cikkében az IBRO (Nemzetközi Box Kutató Szervezet) egy munkájának eredményét, melynek összeszedjék a világ valaha élt legjobb bokszolóinak huszonötös listáját. A dolog úgy működött, hogy 30 bokszszakértő/boksztörténész írt egy top20-as listát, és a top20 minden helyezése annyi pontot ért amennyivel az a 21-nél kevesebb. Tehát egy 20. helyezés 1 pontot ért, míg egy 1. helyezés 20-at, így próbáltak minél objektívebb top25-ös listát felállítani. Nézzük az eredményt:

1. Sugar Ray Robinson: A legtöbb boksztörténész szerint Sugar Ray a valaha volt legjobb bokszoló. A karrierjét könnyűsúlyban kezdte, de még középsúlyban is ki tudott ütni szinte bárkit akár jobb akár bal kézzel. Robinson legtökéletesebb formája váltósúlyban volt, itt gyakorlatilag meg se lehetett közelíteni. A legjobb rekordja 128-1-2 volt, amiben egy 91 meccses veretlenségi sorozat is szerepelt a kor legjobbjai ellen! Robinson - ahogy az angol mondja - egy teljes csomag volt, vagyis egy tökéletes harcos, aki bombákat szórt mindkét kézzel, mozgékony és gyors volt és mindezek mellett hatalmas pofonokat tudott lábon kihordani. A szó fizikai értelmében egyszer sem volt kiütve a kereken kétszáz megvívott mérkőzése alatt. Ray az első helyek 60%-át megkapta és 27 helyet kapott az első 3 valamelyikében. Szintén ő volt az egyetlen, aki minden résztvevő szakértő listáján az első tízben volt.

2. Harry Grab: Több, mint a szavazók harmada sorolta Harryt a legjobb három közé és kétharmaduk a legjobb ötbe. Csupán két szavazó szerint nem került a valaha volt legjobb 10-be, de hogy ők hogy mérlegeltek az szinte felfoghatatlan. Grab legyőzött összesen 5 középsúlyú, 7 félnehézsúlyú és 1 nehézsúlyú világbajnokot. (Mindezt egy olyan korban, ahol maximum 1 bajnok volt minden súlycsoportban!) Habár alkatilag sosem volt több egy középsúlyúnál nehézsúlyú bokszolók tucatjait győzte le, köztük olyan világbajnoki kihívókat is mint Bill Brennan és Billy Miske. Grab daráló és nyomás alatt tartó stílusa nehéz kihívás elé állította ellenfeleit, szünet nélküli támadása gyakorlatilag bárkit meg tudott törni. Annyi ütést indított, hogy mozgásban levő forgószélként bejutott az ellenfél ütőtávjába, ahol ütések garmadáját zúdította rá, védekezésül pedig mindig számíthatott a fantasztikus ütésállóságára. Grab 1 híján 300-szor lépett szorítóba hivatásos ökölvívóként (legalábbis ennyiről tudunk biztosan) és ezalatt egyetlen egyszer volt fizikai értelemben leütve, az is fél évvel az első meccse után történt. Ezen kívül még egy eset volt, hogy Harry nem tudta végigbokszolni az előírt menetszámot, amikor Kid Graves ellen eltörte a karját. Látva, hogy Grab nehézsúlyú bajnokok legjobb ütéseit is kihordta lábon, sokszor pislogás nélkül, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy nincs olyan középsúlyú bokszoló a világon, aki megállíthatta volna őt, kérdés nélkül minden idők második-harmadik legjobb bokszolója.

3. Henry Armstrong: Henry Armstrong talán arról a legismertebb, hogy egyszerre három világbajnoki övet is birtokolt, ami ráadásul akkoriban összesen 8 létezett. Egyszerre volt ugyanis pehely-, könnyű- és váltósúlyú bajnok. (Kicsit torz analógiával a mai 20 súlycsoport és 4 vb szervezet mellett egyszerre 30 övet kéne ehhez birtokolni - Thoer) Hogy erre még rátegyünk egy lapáttal, Henrynek volt még egy megkérdőjelezhető döntetlenje is a Kalifornia által középsúlyú bajnokként elismert Ceferino Garcia ellen, amit ha Armstrongnak ítéltek volna a bírók, akkor rögtön a létező címek fele 'Gyilkos Hank' kezébe került volna. 1937-től 1940-ig, Armstrong csupán egyszer veszített és egy döntetlenje volt, hatvanegy meccs során. Természetesen a kor szellemének megfelelően, csakis a lehető legjobb ellenfelekről beszélünk, és Armstrong a 61 meccsből 10-et hagyott meg a pontozóknak és csak a szintén klasszis Lou Ambers tudott LUD-nál jobb eredményt (egy LSD és egy WUD) elérni. A szavazók majdnem egyharmada szavazta meg Henry a legjobb 3 közé és 25 a 30-ból a legjobb 10 közé.

4. Muhammad Ali: Kétség kívül Ali volt az egyik 'legnagyobb' harcos, akit a hátán hordott a Föld. Találkozhatott a nehézsúly történelmének legjobbjaival és le is győzte őket. Mint bokszoló, Ali rendkívül gyors volt, ellenfeleit villámgyors jabekkel, fürge sorozatokkal verte meg és olyan lábmunkával védekezte ki, cserkészte be, ami egy táncosnak is becsületére válna. Habár nem volt egy gyilkos bombázó, de bámulatos bokszoló volt, hatalmas tehetséggel megáldva. (Ugyanakkor sok szakértő szerint Ali ütőereje lényegesen nagyobb, mint ahogy a legtöbben tartják - Thoer.) A gyorsasága, a reflexei és a távolságválasztása nagyon nehéz célponttá tették. Ali legyőzte Sonny Listont, Floyd Pattersont háromból kétszer, Ken Nortont háromból kétszer és George Foremant valamint olyan kemény ütőerejű versenyzőket is, mint Ron Lyle vagy Earnie Shavers. Több mint a szakértők kétharmada rangsorolta  'A Legnagyobbat' a valaha élt legjobb tíz bokszoló közé és harmincból huszonhat a legjobb húszba.

5. Joe Louis: Louis volt alapjaiban véve a hibátlan nehézsúlyú a sport történetében. Mindig szűken, zártan bokszolt, álla a vállához szorítva, keze fent a fejnél és a jobb keze támadásra vagy hárításra kész. Ütései rövidek, gyorsak, de kemények és robbanékonyak voltak és úgy tartják, hogy ő volt minden idők leghatékonyabb ütője, súlycsoportoktól függetlenül. Nem csak halálos erejű ütések voltak az ökleibe zárva, de a hatékonysága is fenomenális volt. Szinte minden ütése tökéletes. A "Barna Bombázó" indította talán a leghirtelenebb és legpusztítóbb kombinációkat amiket valaha láthattunk. Louis tartja a leghosszabb bajnoki regnálást és világbajnoki veretlenséget a súlycsoportjában. Akárcsak Alit, őt is a szavazók kétharmada sorolta a legjobb tízbe és huszonhat a legjobb húszba.

6. Sam Langford: A 'Bostoni Matróz Bébi' egy rendkívül erős, szívós harcos volt elsöprő támadó képességgel és ütőerővel, remek állal és szívvel. Habár egy természetes középsúlyú volt, legjobb eredményeit félnehézsúlyúként érte el. Sam saját idejének majdnem minden élvonalbeli nehézsúlyú bokszolóját kiütötte. Langford vagy a legtöbb vagy a második legtöbb kiütéssel rendelkező bokszolója, attól függ milyen forrást fogad el az ember. Sam, pályafutása során megvert hat későbbi Halhatatlanok Csarnokába hívott bokszolót is, úgy mint Joe Gans-t, Dixie Kid-et, Sam McVey-t, Joe Jeannette-t, Harry Wills-t és Philadelphia Jack O'Brian-t. Langford kapta a második legtöbb elsőhelyes szavazatot, de -értelemszerűen- jócskán lemaradt Robinsontól. Több mint tizenöt szavazó sorolta Samet a legjobb tízbe és huszonöt a legjobb húszba.

7. Roberto Duran: Duran könnyedén sorolható minden idők legjobb könnyűsúlyú bokszolói közé. A legjobb rekorda 72-1 volt, amiben könnyű és váltósúlyú bajnoki meccsek is voltak. Könnyűsúlyú övét tizenkétszer védte meg, ebből tizenegyszer idő előtt. Duran egy erős és verekedő bunyós volt, de sokkal több egy egyszerű verekedőnél. Kiváló védekezése is volt, elmozgott-elhajolt az ütések elől és onnan indította a visszatámadásokat. Több mint száz meccséből mindösszesen egyszer volt fizikailag kiütve, Thomas Hearns ütötte ki őt nagyváltósúlyban. Duran volt az egyetlen könnyűsúlyú világbajnok, aki középsúlyú övet is tudott szerezni (szintén 5 súlycsoport ma!), amikor legyőzte a nálánál sokkal nagyobb Iran Barkleyt. Több mint a szavazók fele rangsorolta Durant a legjobb tízbe. Huszonnyolc a harmincból rangsorolta az első húszban.

8. Benny Leonard: Benny egy hibátlan ökölvívó-bokszoló volt. A repertoárjában egyaránt megtalálható volt a jab, védekezés, elmozgás, visszatámadás, kombinációk és mindez a legmagasabb szinten. Ő volt a végsőkig gondolkodó ember harcosa, aki bebizonyította, hogy az ész felülkerekedhet a testi erőn, könnyűsúlyban verhetetlennek tűnt. Benny megverte a valaha volt legkeményebb könnyűsúlyú mezőnyt, köztük olyan halhatatlanokkal, mint Johnny Kilbane, Johnny Dundee, Willie Richie, Jack Britton és Lew Tendler és olyan kiváló könnyűsúlyúakkal mint Freddie Welsh, Rocky Kansas, Richie Mitchell, Patsy Cline vagy a balhorog specialista Charley White. Benny több mint tizenöt szavazatot kapott, mint TOP10-es bunyós és huszonhatot mint TOP20-as.

9. Wilie Pep: A kéthete elhunyt legenda szintén egy gondolkodó bokszfenomén volt, aki gyorsaságát, pontosságát és mozgékonyságát kihasználva tudta összezavarni ellenfeleit. Talán ennél is híresebb a védekezésbeli zsenialitása. Pep volt ugyanis az egyetlen bokszoló a történelemben aki menetet tudott nyerni egyetlen indított találat nélkül. Ha bár nem volt egy kimondottan nagy ütő, azon kívül egy igazán megáldott bokszoló igen. Az ellenfelei többsége már akkor pontosan tudta, hogy vereséget fog szenvedni, amikor aláírták a szerződéseiket. Szintén Pep érte el minden idők legjobb rekordját: 134-1-1. A szavazók harmada tartotta Williet elég jónak a legjobb tízbe jutáshoz és huszonöten sorolták a legjobb húsz között. (Angolul tudóknak ajánlom figyelmébe az ESB egy másik cikkét is Pepről: Willie Pep - Remembered - Thoer)

10. Bob Fitzsimmons: Bob azon kevés - eredményes - bokszoló közé tartozott, akit az angol csak a természet furcsaságának nevez. Rövid, cingár lábai voltak, hatalmas háta és izmos vállai amik az alapot adhatták írtozatos erejű egyenesütéseihez. Fitz balhorga kiemelkedő volt és szerette megdolgozni az ellenfele testét. Ezen kívül ő volt az első háromsúlycsoportos bajnok, aki világbajnok lett közép-, félnehéz- és nehézsúlyban is. (Szintén minimum 5 súlycsoport ma. - Thoer)

11. Joe Gans: A második világháború előtt Joe Gans, Benny Leonard és Sam Longford volt a három leggyakoribb válasz arra kérdésre, hogy ki volt minden idők legnagyobb harcosa. Gans egy nagyszerű könnyűsúlyú volt, aki annyira jó volt, hogy általában túl jónak tartották ahhoz, hogy igaz legyen. Az 'Öreg Mester' kiváló atléta volt gyorsasággal, fürgeséggel és Muhammad Ali vagy Roy Jones reflexeivel, de Joe Luishoz hasonló ütőerővel jóllehet könnyűsúlyban. A reakcióideje olyan gyors volt, hogy az ellenfelei azt hitték, hogy Joe gondolatolvasó, mert mire megütötték volna már reagált is és indította a választámadásait. Gans 14-szer védte meg sikeresen a könnyűsúlyú koronáját mielőtt a kora és a tuberkolózis miatt gyorsan hanyatló technikája cserben nem hagyta. A betegség két évvel a címe elvesztése után az életét is elvette. A szavazó boxtudorok kétharmada sorolta a legjobb húszba, harmada a tízbe és a harmincból hatan szavazták be a legjobb hatba.

12. Ezzard Charles: A 'Cincinatti Kobra' ismét egy az édes tudomány művészei közül. Charles gyors és fürge volt mind kézzel mind lábmunkáját tekintve. Fegyvertárának része volt egy mesteri jab és kitűnő kombinációs készség is. Fénykorát félnehézsúlyúként élte és a rekordja is igen jól mutat: Olyan elsőrangú bunyósokkal szemben, mint Archie Moore, Charley Burley, Lloyd Marshall, Jimmy Bivins és Joey Maxim, egy fantasztikus 16-2-es összesített eredményt ért el. Habár a természetes súlya a félnehézsúly volt, Charles nehézsúlyú bajnoki címet is szerzett, amit 9 alkalommal meg is tudott védeni. Közel 25% tartotta top10-es és 66% top20-as bokszolónak a szakértők közül, természetesen minden idők legjobbja között.

13. Ray Leonard: Ray Leonard volt minden idők egyik legeredményesebb bokszolója. Miután az 1976-os olympián aranyérmet szerzett, Ray beállt profi ökölvívónak. Leonard karrierje során övet szerzett váltó-, közép-, nagyközép- és félnehézsúlyban is, demonstrálva bokszolói nagyságát. A 'Sweet' becenevet is kiérdemlő Leonard gyors volt kézen és lábon egyaránt, félelmetes kombinációs, koordinációs készséggel és 'szemmel' a bunyóhoz, nagyszerű feltartó ütéssel és brutális balhoroggal. Fontos még hogy találkozott négy későbbi 'Halhatatlannal' is és le is győzte őket. (Igaz vannak közte megkérdőjelezett győzelmek is. - Thoer) Név szerint: Wilfred Benitez, Roberto Duran, Thomas Hearns és Marvin Hagler. Habár Raynek (már) kevesebb meccse volt, mint a listában szereplők többségének, azt viszont kevesen mondhatják el, hogy keményebb ellenfeleket győztek le karrierjük csúcsán. Ray olyan esszenciákat is mutatott magából, mint győzniakarás és szív a sporthoz, keménység és szívóság a Duran elleni első csatában, ész és ring-intelligencia a Marvin Hagler elleni meccsen. A szakértők 20%-a gondolta Rayt elég jónak, hogy a legjobb tízbe kerüljön és 23 a 30-ból a legjobb 20-ba szavazta.

14. Jimmy Wilde: Wilde, akárcsak Fitzsimmons, azon kevés elit bokszoló közé tartozik akiknek a teste már-már groteszknek, de az ökölvíváshoz nagy adománynak tűnik. Egy kis esett ember volt, aki még légsúlyban is könnyűnek számított, de akkorát ütött, mint egy harmatsúlyú bokszoló. Félelmetes testütő és igazi rohamozó volt. Wilde veretlen maradt az első kilencvennyolc(!) csatájában. Összesen százötvenkét mérkőzéséből majdnem százat idő előtt fejezett be és összesen négy vereséget gyűjtött össze. A szavazók egyharmada gondolta Wilde-ot top10esnek és kétharmada adott le rá szavazatot.

15. Eder Jofre: Jofret Nat Fleischer - a Ring magazin alapítója - egyszerűen csak a harmatsúly Sugar Rayének nevezte. A legtöbb szakértő Edert tartotta a hatvanas évek p4p királya. Egy igazán tökéletes bokszoló volt, hibátlan technikával és nagy ütőerővel mindkét kezében. Jofre veretlen maradt az első ötven meccsén és megnyerte az utolsó huszonötöt, teljes rekordja 72-2-4 (50 KO) lett. Kétszeres harmatsúlyú és egyszeres pehelysúlyú bajnok volt. A megkérdezett boksztörténészek 16%-a választotta a legjobb tízbe, és több mint a fele a legjobb húszba.

16. Mickey Walker: Walkert nem csak stílusa miatt lehet súlycsoportoktól függetlenül nagyszerű bokszolónak nevezni, ugyanis a váltósúlyú és középsúlyú bajnok - a karrierje felé- egészen a nehézsúlyig merészkedett és ha nem is sikerült legyőznie Schmellinget, olyan veszélyes kihívókat Kingfish Levinsky vagy Paulino Uzcudun kipontozott, Jack Sharkeyval döntetlenezett. Ehhez még tegyük hozzá, hogy Walker sosem nyomott 81 kilónál többet, de nehézsúlyú meccseinek többségét is 73-76 kilóban vívta. Walker egyébként "Toy Bulldog' (Játék Bulldog) becenevének megfelelően viszonylag alacsony (170cm) és igen izmos bunyós volt, ami jól passzolt a hirigelős stílusához. A szavazók kétharmada jutatta a legjobb húszba.

17. Archie Moore: Az 'Öreg Mongúz' Archie Moore tartja hivatalosan a legtöbb kiütést a boksz történetében. Moore egy ravasz veterán volt, aki kihasznált a tapasztalatát és ravaszságát, hogy az ellenfelet közelcsalogatva kiüsse őket félelmetes bombáival. Jellemzője hogy védelmére a karjait keresztezte és a támadásait mindig nagyon kíszámította. 27 évig tartott Archie bokszkarrierje, melynek nagy részét a legjobbak között töltötte el. A lehetőséget az övre csak 39 évesen kapta meg, hogy aztán 48 éves koráig magánál is tartsa a koronát. 7 top10-es és több mint 15 top20-as szavazatot kapott.

18. Jack Dempsey: Az 1950-es AP Poll szavazáson Jack Dempseyt választották a ring történetének legnagyobb harcosává. Mára a legendája kissé megkopott, talán igazságtalanul. Egy dolog biztos, Dempsey egy kegyetlen gyilkos volt a ringben, nem ismerte a bűnbánat és irgalom kifejezéseket. Mindig úgy támadt az ellenfeleire, mint egy éhes oroszlán az áldozatára. Dempseynek gyors kezei, kemény ütései és gránit álla volt, amik mind tökéletesen passzoltak a hirigelős-verekedős stílusához. Dempsey tartja az elsőosztályú bokszolók közt a legtöbb elsőmenetes győzelmek számát huszonöttel, a legjobb rekordja pedig 32-0, 28KO volt, amiből 17 az első menetben jött. Dempseyt még mindig a szavazók ötöde sorolta a legjobb tízbe és több mint harmada az első húszba.

19. Jack Johnson: Nat Fleisher egészen biztosan egyetértene Johnos említésével a legjobbak között, mert őt tartotta a legjobb öklözőnek akit valaha látott. Johnsonnak fantasztikus fizikai adottságai voltak, amit akár Aliéhoz is lehet hasonlítani. Szintén egy erős felépítésű bunyós, aki a testi erejét a védekezésre (is) használta. Kivételesen gyors és atletikus volt, aki az ellenfeleit olyan biztonságban tudta, mint Roy Jones, csak éppen sokkal jobb ellenfelek ellen. Jack legyőzte Sam McVeyt, Joe Jeanettet, Sam Langfordot, Tommy Burnst, Stanley Ketchelt és Jim Jeffriest. Ezen felül említésre méltó még, hogy Johnsonnak volt egy tíz éves időszakai a pályafutása során, ami alatt nem kapott ki.

20. Gene Tunney: Rodney Dangerfield (amerikai humorista) tette híressé a mondást 'Én sosem kapok tisztelet.', de lehet, hogy Gene Tunney leszármazottjai is reklamálhatnák ezért az elismerésért. Pedig - ha más nem - Tunney rekordja biztosan tiszteletet érdemel: 83-1-3, ami 95.4%-os győzelmi mutató. Erről a listáról nem sok hatalmasság tudta akárcsak megközelíteni is ezt a számot. Ha Tunney rekordját csak a későbbi Halhatatlanok ellen nézzük, az még mindig 9-1-1. Tunney megvert HOF harcosokat, úgy mint: Dempsey kétszer, Greb háromszor, 'Battling' Levinsky, Tommy Loughran, Tommy Gibbons és Georges Carpentier. Habár elsősorban félnehézsúlyúként ismert a legjobb eredményeit nehézsúlyúként érte el. A szakértők majdnem fele sorolta Tunneyt a legjobb húszba.

21. Stanley Ketchel: Ketchel volt a történelem egyik legnagyobb ütője. Öklei és álla gránitból voltak, állóképessége hibátlan. Világbajnoksága előtti negyvenegy győzelméből negyvenet aratott kiütéssel, teljes rekordja 52-4-4, 49 KO. Talán ez is eleget mond a félelmetes ütőerőről, amivel Stanley rendelkezett, de érdemes azt is megjegyezni, hogy vereségeiből kettőt még a pályafutása első évében szerzett majd később Jack Johnsontól kapott ki egy nehézsúlyú világbajnoki meccsen. Az egyetlen komoly vereségét Billy Papke kezei alatt szenvedett el, amit később egy brutális visszavágón torolt meg. Ketchel középsúlyú bajnokként -és nagy reménységként - halt meg 24 évesen. A szavazók harmada tartotta top20-asnak mindenidők legjobb bokszolói között.

22. Joe Walcott: Walcott lehet ezen a listán a harmadik akit az isten is bokszolónak teremtett, mert másnak kicsit esetlen lett volna. Nat Fleischer nevezte Walcottot 'Lefűrészelt [lábú] Hercules'-nek. Ugyanakkor ez az alacsony, köpcös termet a brutális ütőerejével és kemény csontozatával igazán kemény ellenféllé tette bárkivel szemben. Walcott testalkatilag épp csak egy váltósúlyú volt, de ütései félnehéz-, sőt nehézsúlyúaknak is túl soknak bizonyultak. A 'Barbadosi Démon' 137 fonttal mérlegelt (66.7kg - fogyasztás nélkül épp csak nagyváltósúly! - Thoer) amikor kiütötte a 173 fontos Joe Choynskit (félnehézsúly) 7 menetben. Ráadásul ez egy évvel azelőtt volt, hogy Choynski kiütötte volna Jack Johnsont 3 menetben. Walcott szintén kiütötte a félnehézsúlyú bajnok George Gardnert. Később kapott csak lehetőséget bajnoki övért is bokszolni - igencsak kerülték őt a bajnokok - amikor 5 menetben végzett a váltósúlyú bajnok Rube Ferns ellen. Egy fegyveres balesetben megsérült keze miatt majdnem idő előtt véget ért a karriere, de fénykorában Walcott a ring egyik csodája volt. A szakértők harmada találta a barbadosit elég jónak a legjobb húszhoz.

23. Rocky Marciano: Rocky az egyetlen nehézsúlyú világbajnok, aki döntetlen és vereség nélkül tudta szögreakasztani a kesztyűt. Ezen kívül győzelmei majdnem 88%-át nyerte kiütéssel, ami mindenidők legjobb kiütési mutatója a nehézsúlyú világbajnokok között. Marciano boksztudása nehezen lenne csiszoltnak mondható, de egy igazi harcos volt, akit a szíve és akarata vitt előre, és akinek az álla és öklei is megállíthatatlanok voltak. Rocky folyamatos ütészáporral és rendíthetetlen támadásával kifárasztotta az ellenfeleit és fantasztikus állóképességével be is fejezte a meccseit. Ha nem is bokszolói nagyság, de az elnyűhetetlenség és kemény agresszió mindenképp a legjobbak közé soroltatja a 'Brocktoni Kasszasikert'. Marciano szintén a szavazatok harmadát kapta a legjobb húsz közé kerülésre.

24. Tony Canzoneri: Tony egy 163 centis kis zúzógép volt, aki azért nem volt híján bokszismereteknek sem. 22 évesen már kétszeres világbajnok volt, 23 évesen már a világ legjobb bokszolójának tartották. Ezen kívül Tony háromsúlycsoportos bajnok is volt egy tehetségekkel teli bokszérában. Olyan 'halhatatlan' bokszolókat győzött le, mint Benny Bass, Kid Chocolate, Lou Ambers, Johnny Dundee és Billy Petrolle. 175 meccses pályafutása során Canzoneri egyetlen egyszer volt kiütve, tehát az álla is elsőosztályú volt. A szavazók majd' harmada választotta a legjobb húsz közé.

25. Barney Ross: Ross volt a harmadik bokszoló a világon, aki három súlycsoport bajnokává vált. Ross egy igazán kiélezett visszatámadó bokszoló volt, a történelem egyik legjobb állával. Karrierje 81 mérkőzése során egyszer sem volt kiütve és bár sosem volt több egy felhízott könnyűsúlyúnál, kisváltó- és váltósúlyban és világbajnok lett. Canzonerit kétszer verte meg szoros pontozással és Jimmy McLarnint háromból kétszer. A szavazók harmada tartotta Rosst érdemesnek a legjobb húszba jutásra.