Nézzük tovább a Móri gálát. A kövezkező meccsen a székesfehérvári Jónás Zsolt és a belarusz Yauhen Kruhlik lépett szorítóba és a meccs többünket a Mészáros Bandi - Stanislav Merdov mérkőzésre emlékeztett. Itt is kőkemény és magas exszovjet szórta a magyar fiút és néha már fájt nézni a bombáit és ahogy kerülgette az egyébként nagyonis agresszív Jónás támadásait nyiklő-nyakló mozdulatokkal. Szintén hasonló volt, hogy Yauhen is fokozatosan vette át az irányítást a meccsen és a meccs haladtával éleződött ki a különbség igazán. Azért szerencsére nem volt annyira nagy a magasságkülönbség és ebből fakadóan a meccs is szorosabb volt mint az említett Mészáros meccs. Négy önjelölt pontozóból négy szerint 2-3 menetet lehetett Jónásnak adni, ehhez képest Flórián Béla, Ernst Salzgeber és Patrizio Oliva szerint sorra 77-75, 76-77 és 78-75-ra látták a meccset, így megosztott pontozással nyert Jónás. Mit lehet erre mondani? Flórián 77-75-jét és Salzberger 76-77-jét hagyjuk, mert ha mindkettő beleszámolta a nemzetiségét és a hazai pályát, akkor azt lehet mondani, hogy elmegy. Na de hogy a volt WBA és későbbi EBU bajnok Oliva milyen meccset nézett, arra kiváncsi lennék. Rendben hogy ő olasz, de más olasz érdekeltség nem volt a pályán tudtommal...

Ezután jött Petrányi Zoli meccse Gyuris Gáborral. Ahogy egy kedves fórumtárs írta: "Hamarabb véget ért a meccs, minthogy ezt a hozzászólást most megírom". És valóban, Gyuris nem volt ellenfél Csepinek, de hát mindenki csak azzal küzdhet aki elé kerül. A magyar nehézsúly gyengeségének Csepi szerint legjobb jele, hogy ő lehet a bajnok. Van benne igazság, de talán egy kicsit túl szigorú önmagához, mert a másik oldal is igaz szerintem: Ha nem ilyen lenne a magyar felhozatal, talán Csepi is eredményesebb lenne a nagyobb nevek ellen. Persze az ő korával és testalkatával nemigen verhet meg egy Danny Williamst, de azért az se mindegy, hogy hogyan kap ki az ember. A sparringpartnerek és az ellenfelek is sokat számítanak. Én örülök hogy láthattam Zolit a ringben, gratula neki ehhez a meccshez is, a Dieter Roth ellenihez meg pláne! Nagy harcos vagy!

A következő meccs volt persze az, amiért a többség kilátogatott szerintem. Legalábbis ha a helybelieket és az érdekelteket leszámítjuk. Belinszky Krisztina és Hollie Dunaway meccse igazi unikumnak indult, hiszen a meccset nyugodtan be lehetett harangozni a súlycsoport két legjobb, legeredményesebb bajnoknőjének meccseként. Sajnos a meccs képe elég egyoldalú amerikai fölényt mutatott, de tegyük hozzá gyorsan, hogy Kriszti felkészülése a hírek szerint szörnyűre sikeredett és bár Dunaway többször megrendítette a magyar lányt a mérkőzés második felében, Kriszti becsülettel állta végig a meccset és az első pár menetben az iramot is tartani tudta. A rossz felkészülés egyébként egész meccs alatt érezhető volt, aki látta már Krisztit bokszolni, annak végig olyan érzése volt, hogy ez nem az a lány, akit vártunk. Most is igaz persze, hogy mindenki úgy bokszol ahogy hagyják neki, de a két menet után jelentkező lassúság is azt mutatta, hogy nincs minden rendben. Ezen kívül említsük meg azt is, hogy Krisztina igazán sportszerűen viselte a vereséget és csak drukkolni tudok neki, hogy megkapja a visszavágás lehetőséget és bebizonyítsa nekünk, hogy mire képes. Apróság, de azért a pontozás itt is adott okot a szégyenkezésre. Salzgeber 99-94-e jól tükrözi a meccs képét és Oliva 97-95-je a Jónás meccsen mutatott pontozás után hagyján, de Döry Miklós 94-96-ja egyszerűen döbbenetes. Engem a meccs alatt kinevettek páran mert azt mondtam, hogy hazai pályán négy menetet oda lehetett adni Krisztinek, na de hogy 6 menetet nyert volna a 10ből? Ugyan kérem! Volt egy menete Krisztinek, 1 döntetlen-szagú és 2 olyan ami kicsit szorosabban ment el, a többi viszont elpontozhatatlannak tűnt. Amerikában ez a meccs -akár tetszik akár nem- 100-90 lett volna vagy legfeljebb 99-91. A két lány viszont végig nagyon sportszerű volt, úgyhogy remélem összecsapnak újra úgy, hogy Krisztinek sem jön közbe semmi!

Természetesen ezután a meccs után mindenki lelombozódott egy kicsit, de azért még megvártuk a 'főmeccset', ifj. Kiss Zoltán meccsét a szintén fehérorosz Artem Solomko ellen. Én Kisst még sosem láttam bokszolni, de nem sok jót csiripeltek a verebek a meccs előtt. Sebaj mondom, ha már fizettem érte, megnézem. Kiss eddigi rekordja 9-0-2 volt az ellenfélé 5-13-0, a tét az IBU interkontinentális (betöltetlen) félnehézsúlyú öve. Amikor bejött a belarusz srác rögtön összenéztünk sportrajongó társaimmal és rögtön tudtuk mire gondol a másik: 'Ajaj, ebből gáz lesz!'. Hát gáz is lett, Artem az ex-szovjet bunyósok szívóságával, győzni akarásával, technikájával és kiszámíthatatlan rekordjával érkezett Mórra és gyakorlatilag esélyt se adva Kissnek a győzelemre 4 menet alatt felőrölte a magyar versenyzőt. Mi csak azon csodálkoztunk, hogy az apja (Toto) miért nem dobja be a törölközőt, mert mi már rég kiabáltunk hogy állítsd már le! Ifjabb Kiss egyébként ütésallóságból jóra vizsgázott, még csak azt se mondanám, hogy biztosan rossz bokszoló. Inkább úgy tűnt - és ezt se én mondom, de egyetértek -, hogy jobban hajtják mint ahogy azt ő szeretné. Persze ez csak egy vélemény, de komoly tervei remélem azért nincsenek ifjabb Kiss Zolinak.

Hát röviden ennyi. Sajnálom, hogy nem a szervezők elképzelései szerint alakult a gála, de azt nem mondanám, hogy megbántantam, hogy rááldoztam a pénzt és időt, ki tudja mikor látunk ilyen komoly női meccset itthon legközelebb. A győzteseknek gratulálok, a veszteseknek és szervezőknek pedig csak annyit, hogy fel a fejjel, lehet ez még jobb is!